Zughekker

A blog indulása óta ez volt az első hónap, amikor nem akart senki beperelni minket, ami valószínűleg annak tudható be, hogy kisebb-nagyobb vehemenciával folytatott vizsgázás és vizsgáztatás közben nem jutott idő hacker-huntingra, így nem volt kiről írni. Na de ami késik nem múlik.

Amikor arról van szó, hogy "átverés", "megtévesztés", "visszaélés" és "hacking" (eredeti angol nyelvén, tágabb értelmezésben), mindenki olyan esetre gondol, amikor egyik ember valamilyen módon túljár egy másik eszén adott előny megszerzése érdekében.

Ám a megtévesztés közel sem emberi találmány, a természet legkülönbözőbb fajainál megjelent*.

Ebben a cikkben az állatvilágban megfigyelt előnyhöz jutás egyik legszemléletesebb példáját járom körül dióhéjban: agyafúrt, általában horrorba illető parazita és ragadozó viselkedésformákat,  különböző ízeltlábú- és puhatestű fajoknál. Lássuk hát, hogy hekkelnek az állatok?

Egy hekker HÁNYATtatásai

A méhfarkas (Philanthus triangulum) végképp nem kispályás hekker az állatvilágban. Miután a szorgosan gyűjtögető méheket megbénította, hazaviszi, de nem strapálja magát azzal, hogy a teljes áldozatot felfalja, ha önmagukban az ínyenc részekhez is hozzájuthat. Az áldozat testét pontosan olyan helyen szorítja, aminek hatására a szerencsétlen jómunkásember méhecske kihányja az összegyűjtött mézet, amit majd a méhfarkas felnyalogat. Amikor már nincs mit kihánynia a dolgozónak, a méhfarkas otthagyja vagy kidobja az áldozatot, mint egy kiszürcsölt tejeszacskót.

Idegbeteg tengeri csiga késekkel

A vívócsiga (Lambis truncata) egyetlen érintésre képes a védekezésre módosult csigaházat olyan gyorsan szinte vibráltatni, hogy egy búvár kezét pillanatok alatt összevagdossa.

Amikor a légy eszi a békát: Lucilia bufonivora

Emberre nézve veszélytelen, de ismertebb parazita a varangypusztító légy, ami a "szülés" kockázatos körülményeire fittyet hányva varangyok orrnyílásába vagy bőrébe petézik. A petékből kikelő lárvák ezt követően gyakorlatilag a varangyot belülről élve felfalják, stílusosan általában az áldozat feje felől. A képen egy áldozatul esett varangy látható, rá kattintva nagyobb méretben is láthatod.

Minden szadista vágya: kénsavas injekció

Az egyetlen faj az állatvilágban, ami kimutatható mennyiségű kénsavat termel, a közel 30 cm-es méretű hordócsiga. A csiga a szívókájával tapad az áldozathoz, amivel annak a bőrét feltépi, majd nagy nyomással kénsavat fecskendez az áldozatba. A kénsavval dúsított uzsonna elfogyasztásakor a kénsav magában a csigában persze semmilyen károsodást nem okoz, de azért nem szeretnénk az áldozat helyében lenni, hiszen a kénsav sok más állati méregtől eltérően nem bénítja, kábítja vagy érzésteleníti az áldozatot.

Lusta vagy lélegezni? Egyél kopoltyút! (Ergasilus sieboldi)

Több endoparaziták kandicsrák-faj nem strapálja magát piti algaevéssel, inkább betelepedik egy hal kopoltyúüregébe, majd az ott lévő, oxigéndús szövetekre fecskendez emésztőnedvet, amit aztán elfogyaszthat. A vérbő szövetekből így tápanyagban dús táplálékhoz jut, ezen kívül jóval nagyobb mennyiségű oxigént kap, mintha a légzőszerveit a halon hívül kellene használnia.

Meg akar enni? Fojtsd meg vagy vágd le a fejét!

A személyes kedvenc, ha már gyilkos csigákról volt szó, a Földközi-tengerben élő tritonkürt. A tritonkürt képes szorosan az aljzathoz tapadni, majd addig várakozni, amíg egy mit sem sejtő ragadozó megkörnyékezi azért, hogy meguzsonnázzon vele. A csiga méreténél jóval nagyobb muréna számára a csiga igazi ínyenc falat, ha a csigaház nincs zárva, hiszen így egy ragadozó ki tudná szívni a csigaház belsejét. Ha viszont a ragadozó hal (vagy körszájú) egy tritonkürttel szeretne jóllakni, az akár az életébe is kerülhet. Ugyanis abban az esetben, ha a csigaházba bedugja a fejét a csigaház kiélezett "ajtaja" lecsapódik és addig szorítja a támadó fejét az aljzathoz, amíg az fel nem dobja az uszonyát.

Óvodás sorozatgyilkosok

Viszonylag köztudott, hogy a pókfajok egy jelentős részénél az elsők közt kikelő pókok legyilkolják a gyengébb és pete állapotban lévő testvérkéit. A szokásos óvodai vérengzés feelingjéhez tesz rá egy lapáttal a fogólábú fátyolka (Mantispidae), ami a pók petéit tartalmazó ún. kokont felhasítja, majd a petéit a pók petéi közé rakja. Ennek a fátyolkafajnak az ivadékai szintén nem tűrik meg egymást, így amikor a petékből kikelnek az első ivadékok, akár egy multiplayeres Duke Nukemben, mindenki öl mindenkit, a szituáció emberi szemmel olyan, mintha óvodások vívnának vérre menő harcot egymással.

Csigák és a betöréses gyilkosság...

A kagylókkal táplálkozó kürtcsiga (Buccinum undatum), különböző héjvastagságú kagylók meghekkelésére specializálódott. Kisebb kagylók esetén közvetlenül a kagyló mellé rögzül, majd a csigaház tetejével akkora sallert ad a kagylónak, hogy az ennek hatására az egyszerűen betörik, így a lágyszerveket közvetlenül el tudja fogyasztani. Nagyobb méretű kagylók esetén egyfajta pajszervasas megoldáshoz folyamodik, azaz a csigaház szájazatának szélét akasztja a kagyló két tekéje közé, majd izomerővel szétfeszíti azokat, ezt követi a lakoma. Ha a kagyló már akkora, hogy ez a betörési módszer nem kivitelezhető, a kürtcsiga a kagyló hátára mászik, majd amikor a kagyló már azt hiszi, hogy elmúlt a veszély, kidugja a lábát (a kagylók lábának semmi köze nincs a rendszertanilag magasabb szinten álló szervezetek lábához). Amíg a láb kint van, a kürtcsiga hirtelen a két félteke közé szorítja a csigaház szájazatának szélét, majd módosult reszelőnyelvével kikaparja a kagyló lágy részeit.

Nem cicózik: emberszemet eszik

A paraziták trükkös és pofátlan világában előfordul, hogy egy parazita egy másiknak akaratlanul segít a terjedésében. Az ötsávos darázsszúnyog (Culex quinquefasciatus) olyan  petéket tartalmazhat, amik emberi keringési rendszerbe kerülve (egy egyed csípésével) fonálféreggé alakulnak, majd a nyirokerekben telepednek meg, ezzel megmagyarázhatatlan nyirokrendszeri megbetegedéseket okozva. Ha már fonálférgekről van szó: a természetben mindig találni veszélyesebbet hasonló műfajban. A "kingkong-szúnyogok" közt a trópusi cseszlék amellett, hogy szúrásukkal akár halált is okozhatnak, szintén a szúrásukkal átvihetik a onkocerkázist kialakító fonálféreg petéit. Ezek a férgek kifejlődve az emberi szemben telepszenek meg és annak zamatosabb részeit eszeik reggelire, akár teljes vakságot okozva ezzel.

Megjegyzem, ragadozó csigák esetén és az ízeltlábúak körében sokszor nem tisztázott, hogy az áldozat megszerzésében és elfogyasztásában valamely módosult szervnek vagy emésztőnedv-keveréknek van nagyobb jelentősége. A következő példában mindkettőnek döntő jelentősége van.

Őrült fogorvos óriásfúróval

A kagylókat és más csigákat előszeretettel fogyasztó csigafaló még a kürtcsigánál is türelmesebb. Kényelmesen felül egy kiszemelt kagyló hátára, majd több órás munkával, egy fúrószerűvé vált módosult szervvel, átfúrja a héjat. Miután ez megtörtént, emésztőnedveket és emésztőenzimeket fecskendez be, ami után a csiga a szívókáját a kagylóba nyújtja és kiszívja annak elfolyósodott tartalmát, akárcsak az ember inna kókusztejet szívószállal.

Dulakodás, peterakás, élvefalás

Számos legyezőszárnyú faj más kifejlett rovarokba vagy hernyókba rakja petéit, amik később lárvaként belülről élve elfogyasztják a gazdaszervezetet. Ezen a téren a műfaj netovábbja alighanem az a legyezőszárnyú faj, amelyik egy kifejlett karcsúméhbe petézik. Egy kifejlett karcsúméh hátán idétlenkedni több száz pete lerakásával igencsak kockázatos lenne, így a parazita gyorsan egyetlen petét helyez el a karcsúméh testén. A pete aztán többszörös osztódást követően, akár több száz lárva fejlődését teszi lehetővé (poliemriónia), amik később lárvaként igencsak lestrapálják az addig mit sem sejtő karcsúméhet (Halicus simplex) azzal, hogy belülről elkezdik rágni az áldozat lágyrészeit. 

Élveboncolással egybekötött megkötözés

A holdcsiga ugyan nem rendelkezik tőrökkel, módosult reszelőnyelve azonban alkalmas arra, hogy ráspolyként átfúrja egy kagyló teknőjét. Mivel ez a faj nem tud kellőképpen rögzülni az áldozatához, a kagyló elvileg elmenekülhetne amikor a csiga elkezdi buherálni a kagylóhéjat. Megoldásként a csiga olyan anyagot választ ki, ami majd nyálkás ragasztószalagként a mozdulatlanságig megkötözi a kagylót, ezután ráérősen kireszelgetheti a kagylót a teknői közül.

Körülményes gyermekkor

Tudom, hogy mindenki valami informatikus félének születik, csak aztán van, aki tovább tanul, ezért nem világos, hogy a biológusoknak hogyan sikerült tisztázniuk a többszörös köztes gazdán keresztül fejlődő májmétely (Fasciola hepatica) nem éppen egyszerű életmenetét. A májmételynek petéi önmagukban nem okoznak jelentős károsodást egy patás vagy egy nyúl szervezetében, viszont ha a peték az állat ürülékével vízbe kerülnek, csillós lárvákká fejlődnek, majd a továbbfejlődés érdekében egy vízben élő csiga testébe kell bejutniuk. Erre irodalmi adatok szerint a törpe iszapcsiga (Galba truncatula) a legalkalmasabb. A csiga középbéli mirigyének elfogyasztása után a farkos lárvákká alakult egyedek elhagyják az ekkorra már igencsak leamortizálódott csigát, majd egy part közeli növényre kapaszkodnak fel, ahol bábozódnak és egy erős tokot képeznek önmaguk köré. Ha ezt egy növényevő állat lelegeli, a tok átvészelve a gyomor és a tápcsatorna különböző traktusainak igencsak barátságtalan viszonyait, az epeutakon keresztül kóricálva a máj közelében telepszenek meg, amiből aztán kifejlődik maga a féreg, ami a környező szövetekkel táplálkozik. Az ivaros szaporodásra képes májmétely persze ekkorra már új petéket produkálhat.

A dolog klinikai szempontból is izgalmas, hiszen a májmételynek különböző fejlettségi fokú formái emberbe is bekerülhetnek fertőzött állat fogyasztása során. (katt a képre a nagyításhoz)


Kobra, csörgőkígyó, kúpcsiga

A ritka és mutatós kúpcsiga reszelőnyelve a leginkább extrém mértékben módosult, gyakorlatilag a reszelőnyelv helyén egy több milliméteres nyíl van. A zsákmányszerzése igen egyszerű: a közelébe kerülő állatot megböki, mire az áldozat olyan gyorsan elpusztul, mintha valakit egy aknavetővel lőttek volna át. A kúpcsiga veszélyességét jól mutatja, hogy a nyíllal áldozatba jutatott méreg olyan erős, ami rövid idő alatt az emberrel is végezhet. Embernél a kúpcsiga szúrása után a halálozási arány 20%-kal nagyobb, mint egy jól megtermett kobra vagy csörgőkígyó marása esetén. (Bár felmerült, hogy a morfiumtól több ezerszer erősebb fájdalomcsillapító hatása is lehet valamelyik toxinjának.)
A kúpcsiga fegyvere természetesen csak akkor lehet hatékony, ha az kellően gyors és kicsi. A falánk ragadozó akkora állatot is elpusztíthat, amit önmaga már nem tud elfogyasztani, ekkor egy, a csigaházon kívül található zsákba tankolja az elfolyósodott áldozat maradványait és magával cipeli ínségesebb időkre.

A zombivá váló áldozat

Az egyik hírportálon nem régen arról lehetett olvasni, hogy a hártyásszárnyú rovarok közt találtak olyan fajt, ami nem elégszik meg azzal, ha a petéit egy hernyóba rakhatja. A petéit lerakja a hernyóba, ezt követően a fürkészdarazsak ivadékaihoz hasonlóan a kikelt ivadékok belülről elkezdik eszegetni a hernyót, de pont annyi szuflát hagynak benne, hogy életben maradjon, és megvédje őket. (érdemes kattintani, először készült ilyenről videófelvétel)

A medúzafaló aneszteziológus

A tutajcsigák nem kispályáznak, a tengeri élővilág más ragadozóit, számos csalánozófajt is megtámadhatnak. Maga a csiga ugyan nem védett a medúzák csalánsejtjei ellen, viszont a csiga képes olyan folyadékot közvetlenül a csalánozó közelében kiöklendezni, amitől a néhány sejtrétegből álló áldozat mély álomba merül. Mire a medúza felébred, a csiga már rég lezabálta a karjait.



Nincs fegyvered? Lopd el másét!

A legtöbb tengeri állattal ellentétben a fonalas csigák rezisztensek a medúzák csalánsejtjeire, azok mérgeire. Ugyan a fonalas csigáknak semmilyen saját instant módon alkalmazható bérgyilkos-szettjük nincs, az elfogyasztott medúzák csalánsejteit ahelyett, hogy megemésztenék, elraktározzák. Így pedig jön valamilyen ziccer, a csiga képes a korábban elfogyasztott medúza csalánsejtjeivel kiöklendezve védekezni.

Óvodai vérengzés harci gázzal

Előfordulhat, hogy káposzták levéltetvét gazdaszervezetként használó káposztatetvésző fürkész (Diaeretus rapae) úgy helyezi ez petéket a levéltetűben, hogy abban már korábban más gyilkosfürkész faj lerakta a petéit. Amikor az első peték kikelnek, amellett, hogy erős rágó szájszerveikkel szó szerint tépik egymást, olyan vegyületeket bocsátanak a környezetükbe, amitől más peték elpusztulnak, ezzel a bizarr óvodai vérengzés le is van tudva egy kis harci gázzal. Számomra nem egyértelmű, hogy ténylegesen multiparazitizmusról vagy hiperparazitizmusról van szó, hiszen a fürkész nem tudja, hogy a levéltetűbe van-e más parazita pete.

Similis silili gaudet

Az ún.  hiperparazitizmus egyértelmű esete, amikor a fémfürkészekhez sorolt Mesochorus (?Chalcidoidea) kimondottan olyan hernyót keres, amiben más paraziták lárvái élősködnek, így a fémfürkész lárvái élősködhetnek a már ott lévő más paraziták petéin.

Hogy ne csak pszichopatákról essen szó

Ha már állati trükkökről van szó, megjegyzem, hogy leírtak olyan csigafajokat is, amik a hátukon lévő, más szervből szélsőségesen módosult bőrlapocskák alá telepítenek moszatokat. Ezek a moszatok persze fényben, fotoszintézis révén egyszerű cukrokat szintetizálnak, amiket tisztázatlan módon maga a csiga is fogyaszt. Az eset körülbelül olyan abszurd, mintha valaki egy konyhakertet hordozna a hátán és annyira ötletes, hogy ezeket a fajokat nevezhetnénk a csigák ökológusainak is.

*kezdve a teljesen ösztönös viselkedésformákból egészen a főemlősök párzási jogért folytatott harcáig. Az evolúciós pszichológiai paradigma nem kevesebbet állít, hogy az emberi intelligencia növekedésének mozgatórugója a nőstényért, majd ősasszonyért folytatott küzdelem volt.
Valójában még a molekuláris szintű biológiai mechanizmusok közt is találunk olyat, amire teljesen illik a "valaki átver valakit" séma. Ennek a legegyszerűbb este a vírusfertőzés, amikor a fertőzött sejtet a vírus arra kényszeríti, hogy további vírusokat készítsen még akkor is, ha beledöglik. Ezen kívül valóságos hackertámadások sorozataként fogható fel az is, amikor egy rákos sejt túljár a több védelmi szintet is képviselő immunrendszer eszén. A drogok idegszövetben való megjelenésekor a kábítószer molekuláinak sokszor ki kell túrniuk a helyükről más molekulákat azért, hogy élettani hatásukat elérhessék. Egy későbbi cikkben lehetséges, hogy ilyenről is lesz szó. Meg simán lehet, hogy nem, olvasóink kattintási affinitásától függően.